Előfordult már veled, hogy biztos voltál egy dologban, majd kiderült, hogy a környezeted tudta jól? Bizony tévedtél.
A ködös emlékek, pontatlan emlékképek nem olyan szokatlanok. Azonban, ha az élesen benned élő eseményről kiderül, hogy meg sem történt, az már kérdőjelekre adhat okot. Ennek a jelenségnek kollektív válfaja is létezik. Ismertebb nevén, a Mandela-effektus. Mindenkinek rossz lenne a memóriája?
Képzeld el a hétköznapi szituációt, hogy ülsz a kocsidban.
Haladsz az autópályán a Balaton felé egy erős forgalomban, közben hallgatod a rádiót, amikor az egyik kedvenc énekesed lágy hangja üti meg a füledet. Néha szabályosan száguldva, néha csigatempóban utazol a célod felé, amikor az anyósülésen melletted ülő csak úgy lazán megjegyzi, hogy „milyen kár, hogy már nem él, én is szerettem őt”.
Hirtelen talán zavart érzel az elhangzott információk kapcsán. Csigatempóra váltottak most már a gondolataid is: „ő már nem él?” A kíváncsiság kezet fog a zavarodottsággal:„az lehetetlenség”.
Robert Evans filmproducer elterjedt mondása: „Minden történetnek három oldala van: a te oldalad, az én oldalam és az igazság.”
A Mandela – effektus áldozata lettél
Nem éppen ez az esemény, de egy hasonló szituáció esett meg Fiona Broome, „paranormális tanácsadóval” is, aki 2009-ben egy konferencián tudta meg, hogy Nelson Mandela még mindig él.
(Persze ott és akkor azt se tudta még, hogy csak 4 évvel később fog meghalni). Ő sokakhoz hasonlóan abban a hitbe ringatta magát, hogy Mandela 1964 és 1990 közötti börtönbüntetése alatt halt meg. Broome teljes zavarodottság közepette szinte sokkot kapott a tévedése kapcsán és elnevezte a jelenséget Mandela-effektusnak.
Később elkezdett beszélni másokkal is az emlékeiről és rájött, hogy nincs egyedül. Hozzá hasonlóan még sokan emlékeztek a haláláról szóló hírekre, valamint az özvegy beszédére. Megdöbbentette, hogy emberek ekkora tömege képes ilyen részletesen emlékezni ugyanarra az eseményre, amikor az meg sem történt.
A Nelson Mandeláról elnevezett kollektív memóriatévesztést 2009-ben nevesítették. A jelenség pedig azóta is érdekesebb és érdekesebb kérdéseket vet fel.
Mit jelent tehát a Mandela-effektus?
Több embernek az együttes, hamis hitét, téves emlékezetét valamivel kapcsolatban.
Hibás a tudás, de legalább közös.
Így jellemezhetnénk röviden azt a Mandela-effektus néven ismert jelenséget, ami miatt több millió emberrel együtt valószínűleg mi is képzeletbeli monoklit rajzolunk a Monopoly-s bácsira a társasjáték figurájának felidézésekor vagy hozzáéneklünk három szót a Queen együttes We are the champions dalához.
Azonban ez – csakúgy, mint hogy Darth Vader a fiához intézett ikonikus mondatát Luke nevének elhörgésével kezdte – valójában nem közismert tény, hanem kollektív tévedés.
Az emlékezet szokatlan természetéről számos irodalmi mű és film is készült, amik nem mindig teljes fikciók. Gondoljunk az Egy makulátlan elme örök ragyogására, ami a szerelem emlékezetbe rögzítettségét vizsgálja.
Updike írta: „Az emlékezet foltos, mintha a filmet nem belemártották volna az előhívóba, csak ráspricceltek volna.”
Persze nem csak popkulturális elemekről lehetnek hamis emlékeink, hasonló anomália történelmi események – például az effektus névadójának halála – kapcsán is megeshet.
Elegendő beírni a Google keresőjébe Fiona Broome (a jelenség felfedezője) és Nelson Mandela nevét és nem csak erről a különleges közösségi memóriahibáról tudhatunk meg többet, de olvashatunk lehetséges – olykor a multiverzum létezését taglaló – magyarázatokról vagy éppen kvízeken tesztelhetjük tudásunkat és tévedéseinket.
Magyarázatok a Mandela-effektus kapcsán
Egyáltalán miért következhet be ez a különös hatás? Három gyakori okot sorolok fel.
1. Hamis emlékek
A Mandela-effektus valószínűbb magyarázata a hamis emlékek. Ha egy egyszerű idegtudományi magyarázatot veszünk alapul, akkor gyakran bizonyos személyek emléke az agy egy olyan területére van kódolva, ahol hasonló típusú személyek emlékei vannak tárolva. Ily módon a memória megbízhatatlan és nem tévedhetetlen.
2. Konfabuláció
A konfabuláció során az agyad kitölti azokat a hiányosságokat, amelyek hiányoznak az emlékeidből, hogy jobban megértsd őket. Olyan részletekre is emlékszel, amelyek meg sem történtek.
3. Esemény utáni félrevezető információk
Az események után tudomásunkra jutott információk megváltoztathatják az esemény emlékképeit. Máris magyarázat arra, hogy a szemtanúk vallomása miért lehet megbízhatatlan.
53 példa a Mandela-effektusra.
A Mandela-effektus számos példája valószínűleg valamilyen kollektív félreemlékezés következménye. Az információk helytelen felidézése valójában meglehetősen gyakori. Egy tanulmány kimutatta, hogy az emberek 76%-a követett el valamilyen hibát, amikor arra kérték, hogy idézzen fel egyes információkat
A Mandela-effektus hatása ráadásul csak nőtt a digitális korban. Az internet hatékony módja az információterjesztésnek és ezzel a tévhitek térnyerésének is.
Ha már tudjuk, hogy rosszul tudjuk: fordítsd előnyödre
Ha már tudjuk, hogy rosszul tudjuk, még akkor is nehezen állunk kötélnek.
Ha a tévedhetetlenség ködbe vész, az ego csak áll és nagyokat pislog. Ez az állapot közös tévedéseink bizonyításakor szinte borítékolható, ami viszont előadásunk vagy más megszólalásunk érvelésébe építve még jól is jöhet.
Ha ugyanis bedobunk egy feltehetően mindenki által hasonlóan – és tévesen – ismert tényt, számíthatunk rá, hogy a meggyőződés megremeg.
A szándékosan előhívott bizonytalanság pedig remek táptalajt biztosíthat annak, amit ezután kívánunk közölni.
Mandela-hatás arcul csap
Íme néhány ötlet, hogy merre fűzhetjük tovább a logikai szálat a Mandela-hatás finom arcul csapását követően:
1. van olyan tény, amit nem fogadhatsz el csak úgy = ne hagyd, hogy megvezessenek (biztathatsz alaposabb utánajárásra, az információk mérlegelésére).
2. az emlék egy része alapvetően konstruált = életed fontos eseményeinek, gyökértörténeteid narratíváinak újraírása segíthet az egészséges énkép kialakításában (önbizalom, önértékelés, lehetséges fejlesztési folyamatok bemutatása).
3. tévedni emberi dolog, de felismerni, hogy tévedtél ennél is többet adhat = átvezethető mások véleményének elfogadására (őszinteség, kapcsolatok), felszólíthat a tévedhetetlenség téveszméjének felülírására, rámutathat üzleti stratégia újratervezésének szükségességére.
4. mi van, ha közösen tudjuk rosszul = rámutathatunk hol épít le a csoporthatás/csordaszellem érvényesülése, kiemelhetjük az egyéni perspektíva értékét, rámutathatunk idejétmúlt rutinokra.
“A Mandela-effektus egy igazán lenyűgöző memóriajelenség, ahol úgy tűnik, hogy mindenki hibásan emlékszik a népszerű ikonokra” – mondta Wilma Bainbridge idegkutató, a Chicagói Egyetem pszichológiai tanszékének adjunktusa.
A jelenséget ki is használhatod.
Használd egy prezentáció nyitásakor provokatív tényként, vagy akár beszéd közbeni felütésre, mint szuggesztív kérdés (amikor nonverbálisan előre sejtetted, hogy csapda van a dologban).
Piszkáld meg a bizonyosságot, ültesd el a kétkedést és inspirálj az általad kiváltott újfajta nyitottságra alapozva!
Hatásgyakorlat fejlesztések során a fő célom a vizuális, vokális és verbális kommunikáció összhangjának megteremtése. A tudatos kommunikációt minden kommunikációs csatornára kiterjesztve vizsgálom.
