– Az emberek az arcom alapján feltételezik, hogy igazi „jó kislány” vagyok, pedig iszom, dohányzom, és úgy káromkodok, mint egy matróz. – írja a 20 éves Deja egy, az arcokról alkotott benyomások pontosságát firtató online cikkhez való hozzászólásában.
A bejegyzéshez illesztett fotón egy fiatal, szép mosolyú, gödröcskés arcú lány látható, akit első ránézésre valóban a cuki/aranyos/édes jelzők valamelyikével tudnék illetni és Deja beszámolójában alá is támasztja ezt a meghatározást. Legalábbis, ami a vele kapcsolatos első benyomást illeti. Merthogy bevallása szerint a valóság messze áll az erkölcsös életet élő, kiegyensúlyozott, boldog, rendezett családban felnövő és minden káros szenvedélytől mentes lány képétől.
Ő maga imád veszélyes arcokkal veszélyesen élni, alkalomszerűen használ drogokat, szülei elváltak, ami miatt korai tinédzser éveit a felmenők közötti ide-oda csapódással töltötte és mai napig előfordulnak nála depresszív időszakok.
Deja válasza tehát egy egyértelmű NEM arra a kérdésre, hogy mennyire pontos a megítélésünk, amikor mások arcszerkezete alapján személyiségjegyekre, habitusra következtetünk. Magabiztos vélemény. Legalább annyira, mint a további 76 „hát persze, egyáltalán nem, abszolút, dehogyis és teljes mértékben” reakció, amit a hozzászólók elméleti vagy gyakorlati tapasztalataikkal is igyekeznek alátámasztani.
Arcvonások jelentése
Már az ősi kultúrákban megjelent az a meggyőződés, hogy közvetlen összefüggés van az arc és a személyiség között. Arisztotelész többek között az emberek testtartását, hangját és arcát is tanulmányozta azzal a megközelítéssel, hogy ezek és az illető magatartási mintái között milyen összefüggést tud felfedezni. A fiziognómia kezdetben az ember egész testét, fizikai megjelenését vizsgálta, a tudomány legismertebb 19. századi képviselőjének, Johann Kaspar Lavaternek (svájci lelkész) a munkája viszont már az arc olvasásának művészetéről szólt.
A hazai, fiziognómián alapuló arc- és testelemzést kínáló tanfolyamok szervezői szerint az ezeken megszerezhető tudás lehetővé teszi az arc alapján patológiás elváltozások, betegségekre való hajlamok felismerését. Máshol az is a várható eredmények között szerepel, hogy az arcon keresztül betekintést nyerhetünk mások viselkedési szokásaiba, gondolkodásmódjába; könnyebben választunk ténylegesen hozzánk illő társat; gyorsabban és pontosabban ítélünk afelől, hogy tárgyalási pozícióban milyen stratégiát használjunk a másik meggyőzéséhez.
Igaz vagy hamis
A fiziognómiát sokan áltudományként tartják számon, hiszen az arcszerkezet alapján születő meghatározások valóságtartalmát a huszadik századi kutatók rendre cáfolták (illetve magát a bizonyítási folyamatot sem találták kielégítőnek). De van, amiben ők, sőt a területtel jelenleg foglalkozó kutatók is egyetértenek…
„Tegyük fel, hogy megérkezel egy buliba és az ajtón belépve két ismeretlennel találod szembe magad. Melyikükhöz mennél oda szívesebben?
Ha olyan vagy, mint a többség, akik egy buliba a szórakozás és kikapcsolódás kedvéért mennek, akkor a reakciód egyértelmű és ösztönös. A bal oldali személy sokkal kedvesebbnek, nyitottabbnak (extravertáltnak) tűnik és valószínűbb, hogy inkább „benne van a buliban”, mint akit a jobb oldali képen látsz.” (Social Attributions from Faces: Determinants, Consequences, Accuracy and functional Significance / Todorov, Olivola, Dotsch, Mende-Siedlecki)
Az Annual Reviews of Psychologyn közzétett publikációjukban a fenti kutatók is elismerik, hogy igenis létezik konszenzus abban, amilyennek az embereket arcuk alapján látjuk. Ennek egyik példája a két fenti, számítógépes programmal tervezett arc, amelynek rajzolásakor a kutatók felhasználtak minden, az emberek által leggyakrabban intro- vagy extravertált személyekhez kapcsolt arcvonást.
Konszenzus van, kapcsolat nincs?
Mármint, hogy az arc megpillantása folytán születő benyomás és a valós személyiségjegyek között? Dehogyisnem.
A nemi hormonok például egyszerre hatnak a megjelenésre és a személyiségre. Az ösztrogén, csakúgy, mint a tesztoszteron befolyásolja az arc szerkezetének formálódását. Az előbbi többek között a kisebb áll, selymes bőr, teltebb ajkak, utóbbi például a markáns arccsontozat és erős állkapocscsont kialakulásában is szerepet játszik a pubertás alatt.
A sok nevetés, a folytonos aggódás vagy az, ha gyakran dühbe gurulunk szó szerint nyomot hagy az arcunkon. A mimikai érzelemkifejezések visszatérő izommunkája jellegzetes vonalakat, gyűrődéseket és ráncokat hoz létre, így az, ahogyan a világra tekintünk, lenyomatot képez rajtunk (ez egyébként a fiziognómiai érvelés egyik erős bástyája). Kutatások szerint ez lehet a válasz arra a kérdésre, hogy az évtizedekig együtt élő, idősebb párok arcvonásai miért kezdenek hasonlítani egymásra. A hosszú évek alatt mindennapi szinten „végrehajtott” érzelmi tükrözések azonos irányba formálták az arcokat és ez a változás – visszatérve az arcszerkezet és személyiség illetve habitus összefüggéseinek kérdésére – egészen biztosan jelentkezett együtt formálódó világnézetükben, viselkedésükben is.
A tyúk vagy a tojás?
Izommunka, meghatározó gondolatmenet, hormonális befolyás mind kihatással lesz az arcszerkezetre, de a területen dolgozó kutatók rámutattak, hogy ez nem feltétlenül egyirányú utca. „A felfelé kunkorodó szempillájú egyének önteltek, gőgösek, kegyetlenek, míg a lefelé görbülő szempillák rosszindulatot, hamisságot, becstelenséget, lustaságot, titkolózást jelentenek.” – írja Bartolommeo Cocle 1533-ban, A fiziognómia kézikönyve című művében (Forrás: www.erzsebetrosta.hu). Ha viszont megfordítjuk a dolgot és magunk elé képzelünk egy személyt, aki arcszerkezete alapján nem túl megnyerő, talán még „a szeme sem áll jól”, vagyis rossz szándékúnak tűnik, akkor az, ha a környezetében tartózkodók éveken keresztül nap, mint nap ennek megfelelően kezelik, vajon nem befolyásolja őt? A Columbia Pictures remekül foglalta mesébe ezt a problémát, hiszen, ha az Angry Birds főszereplőjeként megismert Piros szemöldökének formája azt a hatást kelti, mintha mindig mérges lenne, akkor a többiek folyamatosan jelentkező, jogtalan reakciója miatt Pirosnak végül mindig lesz min mérgelődnie. Igazi önbeteljesítő jóslat, ami szerint a Cocle által megfigyelt felfelé kunkorodó szempillák képviselhettek olyan vonzerőt, hogy tulajdonosa válogathatott az udvarlók között, így önteltnek, gőgösnek, s a kétségbeesetten próbálkozók szemében akár kegyetlennek is tűnhettek (vagy valóban azzá válhattak).
Az arányok jelentősége
Az arcszerkezethez társított értékek közül az arc fluktuáló aszimmetria (FA) szintje azt mutatja, hogy milyen mértékben tér el az adott arc a tökéletes szimmetriától. Magasabb FA érték esetén aszimmetrikusabb, alacsonyabb értékkel szimmetrikusabb arcokat jelölnek. Kutatásában Furlow (1997) kimutatta, hogy az alacsonyabb FA érték magasabb genetikai diverzitást jelez, ami más előnyök mellett a betegségekkel szembeni erősebb ellenálló képességre utal. Ez evolúciós összefüggésre is utal abban a kérdésben, hogy miért találjuk vonzóbbnak azokat, akik szimmetrikusabb arcvonásokkal rendelkeznek.
Férfiak esetében a tesztoszteron hatásaként pubertás alatt megváltozik az arc szélességének és magasságának aránya. A weight – heigh ratio, vagyis WHR érték az arccsonttól arccsontig és az ajkak tetejétől a szemöldök magasságáig mért távolság arányát mutatja és az 1.9-es érték már az átlagnál magasabbnak számít – például Richard Nixon 2.02, Bill Clinton 2.07, míg John Lennon arca 1.63-as arányszámot mutat. McCormick, Mondloch és Carré (Brock University) vizsgálatában arra volt kíváncsi, hogy ez az érték összefüggésben van-e az agresszív viselkedéssel, ezért a kutatásban részt vevő önkéntesektől azt kérték, hogy fotók alapján döntsék el, hogy melyik (kaukázusi) férfi tűnik agresszív típusnak. Az eredmény azért meglepő, mert ezek a meglátások meglehetősen pontosnak bizonyultak és elég volt 39 milliszekundum erejéig a képre pillantani, hogy a résztvevők meghozzák ezt a döntést. A kiválasztott képeken csupa magas WHR értékű arc volt látható, a fotók alanyainak agresszivitását pedig olyan módon mérték, hogy mennyire voltak hajlamosak egy játékban pontokat lopni az ellenféltől, akkor is, ha ezzel ők maguk nem jutottak konkrét előnyhöz.
Mit „látunk meg” másokban?
Az agy arcfelismerésért felelős területe (Fusiform gyrus) és az amigdala együttműködése szükséges ahhoz, hogy képesek legyünk a látottak beazonosítására. Utóbbi szerepe többek között, hogy a megfigyelt archoz kapcsolható információk közül kiszűri azokat, amik a túlélésünk szempontjából vagy más okból fontosak lehetnek számunkra. Az emberek másokról – az arcuk alapján – alkotott benyomása több ponton mutat hasonlóságot, például:
- Ha egy felnőtt ember arcszerkezete a gyermeki arc arányaival rendelkezik, akkor általában naivabbnak, fizikailag gyengébbnek, alázatosnak, ártatlannak ítéljük meg az illetőt.
- Vonzó arcú emberekbe – a jól ismert Holdudvar-hatás miatt –hajlamosak vagyunk automatikusan egyéb pozitív jellemzőket (szakmai hitelesség, intelligencia, dominancia) „belelátni”.
- Bizonyos viselkedési jellemzőket összekapcsolunk külső karakteri tényezőkkel. Például a dominancia nagyban a maszkulin megjelenéshez és arcvonásokhoz kapcsolt benyomás.
- Mimikai érzelemkifejezések jelzéseit is sokszor kapcsoljuk vélt tulajdonságokhoz, például egy dühösnek tűnő arcot dominánsabbnak, egy mosolygósat megbízhatóbbnak „látunk”, az arcszerkezetben felismerhető érzelmi jelzéseket gyakran érzelmi állapottal kapcsoljuk össze (csüngő felső szemhéj vagy lefelé hajló szájzugok = szomorúság).
- Az életkor jelentősen kihat az arcokhoz rendelt vonzó, megbízható és domináns értékekre – idősebb arcokat kevésbé látunk vonzónak, gazdájukat megbízhatóbbnak (női arc esetén), dominánsabbnak (férfi arc esetén) vélhetjük.
- Minél atipikusabb az arc, annál kevésbé tűnik megbízhatónak. Egy kutatásban a különlegesebb jelzések manipulációjával (extrémen közel vagy távol elhelyezkedő szemek) csökkentették a tipikusság mértékét, ami kihatással volt a megbízhatóság értékelésére is.
- Azt, aki hasonlít ránk, pozitívabban értékeljük, mint azt, aki nem. Ha egy számítógéppel megtervezett arcot a saját arcunk karakteri jelzéseivel egészítenek ki, akkor azt az arcot bizalomgerjesztőbbnek érezzük. Emellett értékelésünk sajátosságát erősíti a megállapítás, miszerint eleve inkább olyan arcokban „vagyunk hajlandóak” felismerni saját magunkat, akit megbízhatónak látunk.
- Randi oldalakon zajló ismerkedésekhez kapcsolódó vizsgálatok szerint vonzóbbnak találjuk azokat az arcokat, amelyek tulajdonosai várhatóan megfelelnek az elvárásainknak (pl. asszertív hozzáállás). A leszervezett randik vonatkozásában a szórakoztatónak és nyitottnak tűnő férfiak sikeresebbnek bizonyultak, míg az arcuk alapján okosnak és komolynak titulált nők kevésbé voltak megnyerőek.
- Az arc karakterisztikájának a jelentősége helyzetfüggő, például egy politikus számára előnyt jelenthet a kompetens arc, a katonaságban pedig nagyobb szakmai előrejutást jósolnak a domináns arcú embereknek.
- Azokat, akiket arcuk alapján be tudunk sorolni egy csoportba, olyan személyiségjegyekkel ruházunk fel, amiket a csoporthoz kötünk.
- Olyan arcok kapcsán, amikhez tudunk tapasztalati információt kötni, fel is használjuk azt.
- Azok az arcok, akik általunk kedvelt vagy nem szívlelt emberekre emlékeztetnek, ez alapján a torzítás alapján kerülnek értékelésre.
- Intelligensebbnek látjuk azokat a férfiakat, akik arca hosszúkás, szemük távolabb helyezkedik el, nagyobb az orruk és szájzugaik felfelé ívelnek. Az eredményeket publikáló cseh kutatásból az is kiderül, hogy ezt a sejtést nagyban alátámasztották a fotó alapján megítélt férfiakkal kitöltetett IQ-tesztek.
Az arcokhoz kapcsolódóan benyomást építünk a másik személyiségéről, lelkiállapotáról, habitusáról – ezt a benyomást az elvárásaink mellett (többek között) befolyásolja egyéni tapasztalatunk, asszociációink, illetve a szociális és kulturális kontextus is. A témához kapcsolódó kutatások bizonyították, hogy egy ember arcának (az arca alapján hozzárendelt tulajdonságoknak) megítélése komoly befolyással lehet a vele kapcsolatos döntéseinkre főleg politikai választások, vezető kinevezése, üzletkötés, társkeresés során vagy akkor, ha valaki bűnösségét próbáljuk megállapítani – ugyanakkor minél több információnk van az adott személyről, annál kisebb a szerepe ennek a hatásnak. Az arcokra vonatkozó szociális következtetéseket vizsgáló kutatások eredményeinek pontosságát több tudós cáfolja, azok viszonylagossága, a vizsgálati módszer hibái, vagy a felmérés részletességének hiányossága miatt.
Érdemes tehát mindig szem előtt tartani a másokkal kapcsolatos saját torzításainkat, így első ítéletünk kialakulásában számolhatunk előzetes tapasztalataink mellett hangulatunk, várakozásaink vagy a helyszín/szituáció közrejátszásával is.
Hatáskeltés és arcszerkezet
Amikor először találkozunk személyes konzultáción ügyfeleimmel, szinte minden esetben előkerül az egyéni arcszerkezet feltérképezése – méghozzá az első benyomás vonatkozásában. Ezt azért tartom fontosnak, mert amikor egy ismeretlennel találkozunk – értékesítőként potenciális vásárlóval, vállalkozóként üzleti partnerrel; tanácsadóként egy új ügyféllel – akkor jó, ha tudjuk, milyen tulajdonságokat rendelhetnek hozzánk az emberek fizikai megjelenésünk alapján. Ennek az első benyomásnak az átformálásával alapozzuk meg ugyanis, hogy végül elérjük-e a velünk szemben ülővel kapcsolatos kommunikációs célunkat (vásárlásról, együttműködésről…való meggyőzés; szimpatikus benyomás keltése).
A hatás mindig formálható, és ahogyan egy jó CV-ben összeadódik a leírtak jelentősége a formátum vizuális hatásával és egy professzionális headshot „erejével”, úgy ez egy személyes találkozón sincs másképp. Arcszerkezetünk, mimikai érzelemkifejezésünk, testtartásunk, öltözködésünk, mozdulataink, kézfogásunk, majd szavaink, hangunk és az interakcióhoz kapcsolódó reakcióink (verbális és nonverbális) hatása összeadódik, így végül ezek kombinációjával gyakorolunk ráhatást a velünk szemben ülőkre.
Az eszköztárunk bőségében tehát nincs hiba, kérdés, hogy hogyan használjuk azokat az eszközöket, amelyekkel rendelkezünk?
T. Bieniek Ildikó
Előadói hatáskeltéssel, metakommunikációs fejlesztéssel foglalkozó szakember
“Még mindig előadok, tehát vagyok” című prezentációtechnikai könyv társszerző,
a DrPrezi Team tagja
Mobil: 0036/30 4197791
Mail: ildiko@hatasgyakorlat.hu
